Ritkán vonatozok, konkrétan soha, de ezt az utazást nem lehetett máshogy megoldanom. Gond egy szál sem, gyerekkoromban szerettem vonatozni. Barátnőm párja mozdonyvezető, azt mondta: ha kiskoromban szerettem, most is imádni fogom. Hittem neki.Hát bmeg, átvert
A sors jelezni próbálta, hogy ezt a vonatozást én igazából nem akarom, de nem figyeltem a jelekre.
A jegyiroda pénztárában közli velem a hölgy, hogy helyjegyet kell vennem. Veszem – veszem, de kérdem közben bátortalanul:van e arra lehetőség, hogy ne háttal kelljen utaznom egészen az Üveghegyen túlig, mert attól tartok, sugárban fogok rókázni, míg odaérek.
Hátsó irodából hallja ezt egy kolléganő, aki csilingelő hangon kikiabál: Julis, ezen a vonalon a PÁROS helyjegyek lesznek menetiránnyal szemben.
Megkönnyebbülök. Hátsó irodában az őrangyalom❤
Julis viszont mérges-borzos hangú. Jól rám is szól: gyorsan gyorsan döntse el, kéri e a jegyet, vagy sem.
Megrettenek, legfőképp azért, mert 2 dolgot tudok gyorsan: leesni a fáról és besz..rni. Na most itt egy deka fa nincs, a másik opcióval qva nagy bajban leszek…
Fizetek, de a hatodik érzékem nem hagy nyugodni: rákukkantok arra a jegyre: 67 a helyjegy száma!!!
67 !!!!!!!!!!!!!!!!!
Julis bmeg gonosz, pont ma ivott vért reggelire, mikor én utazom! Picit olyan érzésem volt, mintha nem szimpatizálna velem!
Na mindegy, felkúszok arra a nyamvadt vonatra, előkapom a Hollywood-i mosolyom és megkérem a velem szemben ülő fiatalembert, cseréljünk már helyet! Úriember, cserél velem.
De ő sem bírja háttal, felváltva vagyunk rosszul!
És most azóta mindketten Julisra vadászunk kőkeményen!!!