Hát ilyet….Ez aranyérmes, úgy ahogy van!!!
Pocakos úr érkezik hozzám az unokaöccsével az üzletbe. Időnként ugyanis egy menő férfiruha üzletben vagyok eladó.
Már kezdésnek megkér: tegeződjünk angyalom, úgy könnyebb!
Rövid időn belül kiderül, hogy lagzis szerkó kell neki: ing és nadrág.
Pillanatok alatt megvagyunk, a szerkó csinos, olyannyira nagy az elégedettség, hogy egy „zoknis” séta is belefér a tükrök előtt!
– na aranyos megyek is, mert zoknit kell vennem.
Hát mondom hova indulsz, hisz van itt zokni, passzol a szerelésedhez.
-Jé tényleg.
Sőt!!!
Emberünk felfedezi, hogy tulajdonképpen minden van, ami tökéletesen passzol a ruhájához: cipő, nyakkendő, öv, még alsónadrág is.
A kasszánál huncutul rám néz, megböki a vállam és azt mondja:
Te bmeg, hajat vágni nem tudsz? Mert akkor már nem mennék sehova.!
Unokaöcsi eddig unatkozott, itt viszont hanyatt beesett a pult alá a röhögéstől.
Ekkor már én is röhögtem.
De azért halál nyugodtan elővettem a papírvágó ollóm és a tükör elé toltam neki a kis puffot.
– Levágom én szívesen, kár izgulni, nem lehet azt elrontani, ha csálé lesz is majd megnő, csüccs ide ( az ollóm mondjuk annyira életlen, hogy előbb megvagyunk, ha lerágom a haját tőből )
Na ezen úgy meglepődött, hogy inkább lemondott a hajvágásról. Hát bajban lettem volna, ha leül a kis puffra, hisz sosem vágtam hajat korábban.
Óriási figura volt az öreg!
Imádtam!
Távozásuk után mondjuk én is beestem a pult alá a röhögéstől, azóta is ott kucorgok és nagyon röhögök!!!!