Pár évvel ezelőtt (mikor huszonéves voltam) , nagy divat volt a vékony szemöldök. Bár azt hiszem, csak pár napig. Neeeeeem, igazából sosem volt divat, de én belecsúsztam abba a pár napba, mikor még azt hittük. Mondjuk ebben a pár napban jesszus de jól néztem ki
Igen ám, de ez a kiszedett szemöldök nem igazán akart visszanőni, miután lement ez a kb 5 napos divatőrület. Így nem maradt más megoldás, mint oda kellett rajzolni szemceruzával. Az évek alatt persze ezt a műveletet tökélyre fejlesztettem: csukott szemmel is tökéletes arcot rajzoltam magamnak reggel.. Nem volt sok olyan élethelyzet, amikor gond volt vele: csak nyáron a melegben, strandon, sportoláskor, ha véletlenül megtöröltem az arcom :szóval az esetek 87,23%-ban. Naná, hogy megtanultam rá vigyázni, de elgondolkodtam valami biztonságos megoldáson..
Eszembe jutott az alkoholos filc . Azzal tuti a helyén marad és pont úgy nézne ki, mint pár borzasztóan sikerült szemöldöktetoválás. Úgy értesültem, hogy az azokat készítő kozmetikusok kezét szilánkosra törték büntetésből, így megrettentem, nehogy én is így járjak
Na de profi vagyok, jöhet a profi megoldás: a profi sminktetoválós kozmetikus. Rátaláltam a nekem megfelelőre. Láttam a munkáit, nem alkoholos filccel dolgozik.
Időpont megvan, összeszedve minden bátorságom és pénzem, irány a kozmetikus. Azt hiszem a legidegesítőbb, legrosszabb kuncsaftként érkeztem: fotóval: én biza ilyet akarok
Persze a csaj vérprofi: rá nézett a fejemre, a bőrszínemre és ő már akkor pontosan tudta, nekem mi való. Izgultam, hogy vajon fájni fog e, izgalmamban persze pont vessző nélkül beszéltem a semmit. Úgy rémlik, valami érzéstelenítős krémet kaptam a szemöldökömre fájdalom ellen. Azt hiszem egy idő utána számra is kent belőle, hogy kussoljak végre.
Elkészült, csodaszép lettem. Vonultam is hazafelé, mint aki ki van retusálva. Betartottam a tanácsait: nem piszkáltam, nem vakartam, szót fogadtam.
Másnap mentem dolgozni, imádtam magam minden alkalommal, mikor a tükörbe néztem. Aztán szépen elkezdett sebesedni, ami kezdett lepotyogni. Erre felkészített a csaj, de a lelkemre kötötte: még így se nyúlhatok hozzá. Hát jó, rendben. Nem lesz itt baj, gondoltam én. DE LETT!
Ez biza nem szimmetrikusan potyog le, hanem úgy össze-vissza. Hát kicsit sem bájos az arc ilyenkor. Én pedig bájos akarok lenni!!!!! Kell valami figyelmet elterelő mentőötlet. Ha sapkát veszek, bele kell húznom a szemembe, melegem is lesz és még hülyén is fogok kinézni egész nap a munkahelyemen. Nagy valószínűséggel mindenkinek feltűnik, hogy a csajjal nem stimmel aznap valami! Szabadságra sem mehetek csak azért, mert darabos a szemöldököm. Mese nincs, marad a jól bevált trükk: a dekoltázs!
És így is lett : diszkrét dekoltázst bevillantva senkinek nem tűnt fel egész nap, hogy konkrétan nincs meg az egyik szemöldököm. Szerintem ha a fogam hiányzik, azt sem veszi észre senki, annyira jól sikerült az elterelés. Szempillám nem rebbent, fő a magabiztosság.
Pár hét után szent meggyőződésem: a világ egyik legjobb dolga szemöldökkel az arcon ébredni, ami nem marad reggelre a párnán!
Viszont azóta sem dicsérte meg senki, milyen jó a tetoválásom. Kicsit meg is voltam sértődve emiatt, aztán rájöttem, miért van ez : a kozmetikusom annyira vérprofi, hogy nem venni észre, hogy ez biza tetoválás.
Csodaszép lett! És most én is csodaszép vagyok!