Óvodás korában mindenki imád rajzolni, egy színes ceruza készlet órákig leköt bárkit. Ezzel én is így voltam, rajzoltam ha kell, ha nem
Nagyobb koromra is megmaradt ez a szenvedély és természetesen meg voltam győződve róla, hogy a rajzszakkörökön eltöltött sok-sok óra egyenesen arányos a tudásommal, vagyis TUDOK rajzolni. Egyszer, egy ünnep alkalmából kaptam egy 4 napos rajztanfolyamon való részvételt. Na ott kezdtem gondolkodni, hogy lehet csak beképzeltem eddig magamnak azt a rajztudást ha most mégis tanfolyamra küldenek.
De, ha már nálam az ajándék, hát lássuk, mit fogok tanulni. A fővárosba kellett utaznom emiatt. Egy nagyon kedves ismerősöm megengedte, hogy erre a 4 napra bekuckózzak hozzá. Híresen rosszul tájékozódom, a térképet sem értem, fogalmam sincs róla, mi az a sok vonal meg ábra rajta! Na de ezen nem múlhat semmi, szépen kidolgoztuk, melyik buszról melyik metrón át kell eljutnom a hévig, hogy elérjem a hajón a csatlakozást és odaérjek a tanfolyamra.
Szépen betanultam mindent indulás előtt, nehogy eltévedjek, oszt a híradóba mutogassanak, hogy valahol kóválygok tébolyultan. Erre érkezik az email indulás előtt 7 perccel: megváltozott a helyszín!!!!! El fogok keveredni, mese nincs. Pánikhangulatban hívom a szállásadóm, hogy NAGY A BAJ!!!!!! Ő viszont ahogy meghallja a címet, nagyon röhög!!! Nem értem, mitől bolondult meg Ő is. Mert hogy én megőrültem 3 perc alatt, ahhoz nem fér kétség! Kiderült, hogy az ablakából kinézve a zebra után ott az új helyszínem. Jesszus! A Jóisten a tenyerére ültetett!
Így aztán másnap reggel, halál nyugalommal átsuhantam a zebrán és bevonultam a helyszínre, mint Katalin cárné.
A terem falán végig képek voltak kirakva. Kérdezem naívan az oktatót, hogy ezeket a fotókat kell majd lerajzolnunk! Rám néz és csak ennyit mond: ezek nem fotók, ezek már rajzok!!!!! Szempillája sem rebbent!!! Az enyém viszont összekócolódott. Ez komoly? 4 nap alatt? Mi vagyok én, „Mikelandzseló” eltitkolt unokahúga? Szerintem otthon átvertek és évekre likvidálni akartak, ezért küldtek ide. Mert, hogy ezt több év alatt sem tanulom meg, az tuti fix, nemhogy 4 nap alatt. Ennyi szabadságom a világon nincs. Lehet, hogy örökbe adtak és nem szóltak róla.???
Aztán, ahogy teltek a napok megnyugodtam, mert minden este haza mehettünk. Mondjuk továbbra sem értettem, hogy mitől fogok tudni élethűen rajzolni, arra viszont rájöttem, hogy az óvodai sok éves tapasztalatom sajnos kevés: NEM TUDOK RAJZOLNI!!!
Na, de letelt a 4 nap. Nem lopták el egyik vesémet sem, tv-ben sem szerepeltem bolond nőként, aki eltévedve kódorog a városban össze- vissza, úgyhogy gond egy szál sem. Sikeresnek mondható a Budapest-i turném. (Bár, mondjuk a nevére sem vett senki)
Itthon persze nem tudtam elmesélni, hogy mit tanultam. Erről a mai napig fogalmam sincs. De rajzolok!!!! Azt nem állítom, hogy már tudok is, de hogy szép, az tuti!!!! Mindenhol van egy ceruza, vagy egy radír a lakásban, biztos ami biztos. Fotóról rajzolok, a személyes portré rajzolás lassabban megy, ott a modellnek be kell hozzám költöznie, amíg a kép elkészül!!!
A mellékelt képen pár rajzom van. Arra sajnos nem emlékszem, hogy én szerepelek e valamelyiken! Mondjuk, azt pontosan tudom, melyik szeretnék én lenni, de sajnos olyan hosszú hajam sosem lesz és ezt a pózt sem bírnám sokáig megtartani.
(Jesszus, az is lehet, hogy a vak kismajom vagyok én ??)