Vannak helyzetek, amikor szükség van egy kis noszogatásra. Na ilyenkor kerül elő a jól bevált varázslat, amihez természetesen hozzátartozik egy tökéletes varázsmondat is!!!
Mindenkinek kell legyen egy saját varázsmondata, amivel a világot meg tudja váltani, így én is gondolkodtam, vajon mi legyen az enyém. Az abrakadabra és a csiribú már rég le volt foglalva, meg azt hiszem már ezek nem is annyira hatásosak. Ki kellett találnom magamnak egyet. Természetesen valami frappánsat akartam és olyat, ami még senkinek nem jutott eszébe eddig. Rengeteg álmatlan éjszaka után, egyik reggel úgy ébredtem, hogy megtaláltam a mondatom. Na evvel én a világot fogom megmenteni, annyira tökéletes. ( És így is lett!! )
Az én varázs mondatom pedig a következő: ….KÜLÖNBEN MEGSÉRTŐDÖM!!!!!!! Tökéletes! És Bárhol alkalmazható. Használom is mindenhol. Könnyen lehetséges, hogy a kitűnő bizonyítványaim, vagy a jogosítványom is ennek a mondatnak köszönhető, erre sem emlékszem már pontosan. De, hogy hatásos, az biztos. Néha megrebegtetem mellé a szempilláim is,…. na akkor mindent visz. Kaptam már miatta szép csirkemellet a boltban, engedtek már előre a sorban a postán, vagy vettek feleségül ezt a mondatom hallva.( bár utóbbinál lehetséges azt a választ kaptam, hogy : „egész nyugodtan”, de erre most nem emlékszem pontosan)?
Mivel sokszor használom ezt a mondatot, így nem igazán emlékszem, mikor és hol vetettem már be.Tulajdonképpen minden helyzetben alkalmazható és minden mondat végére passzol .Szerintem már Neked is mondtam valamiért
Egy borongós-bal lábbal kelős szerdán azt gondoltam, hogy aznap a fű sem fog nőni. Ezt a napot nehéz lesz túlélni. Egyszer csak belép az üzletbe egy fiatalember. Rendszeresen vásárol nálam, most is tokától bokáig az én ruháim vannak rajta. Imádom! Megáll a pultnál és mosolyog. Én is mosolygok!!!! Mikor kivigyorogtuk magunkat, rámutat egy acélkék színű öltönyre és közli, hogy abból szeretné a 52-s zakót és az 50-s nadrágot. Meglepettségemben kikerekednek a zöld szemeim, hogy milyen profi a pasika, hogy így tudja az öltöny méretét. Ennél már csak én találom meg gyorsabban bárkinek a megfelelő zakóját és nadrágját. Na jó, hát mert profi vagyok.
Fogom a kért méreteket, viszem a próbafülkéhez. A fiúka a 64 fogas mosolyával áll tovább a pultnál, meg sem mozdul és közli, hogy ő biza nem próbál, csomagoljam, viszi. Mi van? Kérlelem, ne tegye ezt velem, itt fogok megtébolyodni, mert öltönyt nem lehet elvinni csak úgy próba nélkül.. Erre ő rezzenéstelen arccal közli: ezt ő már megpróbálta. Mi van? És mégis hol? Na de akkor miért nem vette meg? Nem értem, tényleg megtébolyodom. Na ettől meg mondjuk ő megijed és elmeséli, hogy járt egy üzletben az ország másik végén, ahol próbált öltönyt. Hát innen a tökéletes méretválasztása. De még most sem értem, hogy akkor miért nem hozta el onnan… A 64 fogas mosolyával csak annyit mond: azért nem hozta el, mert emlékezett arra amit mondtam neki. Hmmm, na itt már tényleg összezavarodok, vajon mit igértem neki? ( meg is ijedek) Veszettül gondolkodom. Látja a pánikot rajtam és megnyugtat, hogy csupán annyi történt, hogy mikor közölte, hogy majd szeretne öltönyt vásárolni magának, én állítólag csak annyit mondtam,hogy: gyere csak, KÜLÖNBEN MEGSÉRTŐDÖM. Hát ne viccelődjek már vele, hogy merte volna ezt ő bekockáztatni !!!!???? És ha megtudom valahonnan?? Ő inkább biztosra ment, jött hozzám…Édes pofa!
Most már nagyon röhögünk!
Azóta mondjuk izgulva abban reménykedek, hogy talán senkit nem kértem meg évekkel ezelőtt, hogy várjon meg valahol ahova érkezni fogok, KÜLÖNBEN MEGSÉRTŐDÖM!!!!!!!!! Mert nem értem oda!