A Télapó idén is megérkezett, ha akartuk, ha nem. Én egész jó arc voltam egész évben, de valamilyen furcsa okból, Télapó ünnepségre már nem kapok meghívót vendégként, csak a Krampusz öreganyjaként. Lassan vége volt a napnak, kezdtem lemondani a meglepiről
Na de este jött a várva várt telefonhívás: békebeli barátosném hív, hogy másnap csomagoljam a „hálivud”-i fellépőruhám, mert ünnepségre megyünk. Azt hittem, a Télapó fiatalkori változatával fogunk randizni, de kiderült, hogy szakmai elismerésben fog részesülni és engem visz magával Csinálunk egy csajos hétvégét. Ez az Ő Mikulásos meglepetése.
Jujuj, ez izgalmas lesz. Pillanatok alatt bőröndbe rakom a legcsodásabb „fellépőruhámat” ( könnyen ment, mert csak 1 van, abban megyek mindenhova, ami esemény) Ez a ruha ÜZEMBIZTOS, úgyhogy jó lesz! Reggel még behajingálok pár sminkcuccot a táskámba, felkapom a kényelmes maci- nacit az utazáshoz és indulhatunk. Nem igazán értettem, hogy ehhez a szereléshez miért kell egy elegáns karórát viselnem, de utolsó pillanatban azt még felpattintottam a karomra. (Hiba volt)
Barátosném megérkezik értem, be is pattanok mellé az autóba. Izgulunk, hisz fontos eseményre megyünk. Magabiztosan közli, hogy mivel még csak negyed van, ráérünk, igyunk egy kávét valahol.
Meg is állunk útközben egy cukrászdánál, isteni flancos kávét iszunk. Naná! Ezen a hétvégén ez is belefér. Időnk van rá.
Az utazás is kellemesen telik, csacsorászunk eszementen és pillanatok alatt megérkezünk a helyszínre. Szállásunk még nincs, így azt keresnünk kell még az ünnepség előtt.
Megint szól, hogy még csak negyed van, együnk egy jó sütit valahol. Hát hogy a viharba ne ennénk. Picit mondjuk furcsálltam, hogy megint negyedkor nézett az órára, de kussoltam: ő ma az ünnepelt, Ő a főnök, ha azt mondja negyed van, akkor negyed van.Ezen a hétvégén dorbézolás van. És sütizünk veszettül, mint aki még sosem evett csokis printyem- prüntyömöt.
Kis idő múlva kérdezem Tőle, mennyi az idő, nem ám elkésünk. Furán rám néz, hogy ott az óra a karomon, mit zaklatom ilyen kérdésekkel. Az mondjuk igaz. Viszont az óráim nem működnek kb 8 éve. Dísznek hordom őket, mindig azt, amelyik passzol a ruhámhoz. Ezen az órán Anyukém 8 éve negyed van, elem sincs benne. Olyan rég nem néztem időt órán, hogy lehet már le sem tudnám róla olvasni. Ő viszont az én karórám nézegette egész úton!!! Szépen lesre futottunk!!!!!!EL FOGUNK KÉSNI!!!!
Szálláskeresésre már nincs idő, száguldunk a szállodába, 18 percünk van. Berontunk az ezer csillagos hotelbe, mint Zrínyi. 6 perc és kezdődik az ünnepség és mi még maci-naciban. Rohanunk a mosdóba átöltözni, sminkelni…Jön is utánunk a biztonsági őr, de becsapjuk az orra előtt a mosdó ajtót. 2 perc alatt elkészülünk…, az évek meg a rutin…ugye ugye.Szépek vagyunk. Mondom is a barátosnémnak, hogy odakint a „komornyik úr” tuti nem fog felismerni minket úgy ki lettünk kerázva. Na itt megreccsenünk és nem bírjuk abbahagyni a röhögést. Kifelé, talpig kiritykózva vonulunk, mint 2 „Rótsild” báróné, szempillánk sem rebben.
Az utolsó pillanatban odaérünk az ünnepségre. Mivel ez egy multinacionális cég, a buli angolul folyik. Elment az esze, hogy engem hozott ide, ugyanis az én angol tudásom legendás: yes, oke, dollar. Ennyi. Ha ezt végighallgatom angolul, az én eszem is világgá megy, az tuti!
Igy aztán fogalmam sincs mi történik körülöttem. Pityergek végig, azt hiszik meg vagyok hatva, hogy a barátnőm elismerést kap. Cukinak tartanak. Rájátszom a cukiságra, pedig DEHOGY vagyok meghatva. A kapkodásban a szempillaspirál 80%-t a szemembe kentem, csíp veszettül, ezért sírok.Na jó, azért büszke vagyok Rá, mikor megkapja az oklevelet, de azért titkon reménykedem benne, hogy az oklevélhez pénzjutalom is jár, amit elverünk az utolsó fillérig
Hajnalig mulatozunk, én kussolok és angolul mosolygok egész este. Szállásunk persze még egy deka nincs. Megfáradunk picit , így nem kérdés, hogy az első „cimmer frej”-be be fogunk kopogni, ami az utunkba esik. Sikerrel is jártunk, kaptunk is egy franciaágyas szobát, csodaszép bordó selyemszatén ágyneművel. Kulcsra zártuk az ajtót, nem ám Mancika néni a recepción egy álruhás Mádám, aztán dolgozhatunk neki egész éjjel
Vinnyogunk a röhögéstől az esti történéseken,… hát nem sokat sikerül aludnunk ebben a csodaszobában.
Hazafelé már nyugodtan araszolunk, hisz akárhol állunk meg, még csak negyed van, sehonnan nem fogunk elkésni. Nem emlékszem pontosan, hogy azóta hazaértünk e egyáltalán, vagy még mindig azt várjuk valahol, hogy minimum háromnegyed legyen végre