Atya ég, hogy mennyit hallottam ezt: a látszat néha csal. Meg voltam róla győződve hosszú évekig, hogy ez egy baromság. Ráadásul abban is biztos voltam, hogy ez a látszat engem sosem fog átverni. Hát tévedtem.😂
Nagycsoportos koromban viseltem utoljára szoknyát. Amint iskolás lettem, csak nadrágban voltam hajlandó közlekedni. Nagy duzzogva az ünnepségekre felvettem a rakott szoknyát, de utáltam. Hisztiztem is! Hogy mi volt ennek az oka? Nagyon egyszerű: meg voltam győződve róla, hogy görbék a lábaim. (mondjuk azok, de nem is kicsit)😂 Így a legtökéletesebb viseletnek a bőszárú nadrág bizonyult. Nyáron, kánikulában is. És ez így ment hosszú-hosszú évekig. Nagy összegű fogadások buktak el rajta, mikor lesz rajtam szűk nadrág, vagy szoknya.😜
Aztán egy gyanútlan szerdai napon megláttam egy kirakatban egy csizmát!!!!!!!! Flitterekből virágok voltak rá hímezve!!! Atya ég, ez valami borzalmas, ez nekem kell!!!! Ez annyira csúnya, hogy már szép! Imádom!❤️ Megvettem. Csodáltam itthon, milyen csodaszép. Aztán jött a felismerés: a bőszárú nadrág el fogja takarni ezt a csodát! Na ne már!!!!! Horror pénzért vettem!!!! Ide szűk nadrág kell, beletűrve a csizmába!!! ÁÁÁÁÁÁ !!!!😵💫
Vártam a napot, vajon mikor lesz ehhez bátorságom! És „voálá”: egyik reggel úgy ébredtem, hogy nekem biza szögegyenes a lábam.😂 Mese nincs, akkor ez a nap lesz a csizma napom. Szűk nadrág elő, beleszuszakoltam magam, csizma fel és már indultam is dolgozni. Magabiztosan. Csak úgy vonultam.😜 Mint egy igazi „princsipessza”. Szerintem a Csizmás Kandúr felesége nem vonult így a csizmájában még soha, mint aznap én!!! Én vagyok most Csizmás Kandúrné!😂 A magabiztosságom egészen addig tartott, míg szembe nem találtam magam egy kirakattal. Na ott jött a felismerés: ez a láb biza görbe. Nem is kicsit.😂 Egy disznó átfut közötte mindenféle fennakadás nélkül……😂😂😂Hmmmm. Na de mostantól fogva ez engem már nem érdekel!!!!! Hát a csizmaaaa!!!! Az valami meseszép😂😂 Így aztán boldogan mentem tovább dolgozni. Szerintem ebből még szoknya is lesz, akkora lett a bátorságom😂😂😂
Nemsokára érkezett hozzám egy nagyon kedves vásárlóm. Ez a csaj a világ cukija! Minden alkalommal úgy néz ki, mint aki a divatlapból lép elő. Minden szál haja a helyén, csodaszép ruhákban, gyönyörű táskával a kezében, tökéletes sminkben mosolyogva beszélget velem mindig. Régóta ismerjük egymást, eszembe jut, hogy valamilyen doktornő. Mindig kíváncsi voltam, hogy vajon orvosdoktor, vagy jogászdoktor? Sosem lehet tudni….Kérdezem is tőle, vajon melyik, hátha találkozunk valamikor a munkahelyén. Rám néz, bájos mosollyal higgadtan csak annyit mond: nem örülnék, ha a munkahelyemen találkoznánk.Pffff. Juj! Ez most mi? Azt hittem kedvel. Elszomorodom. Ő lassan távozik, de az ajtóból még visszaszól: KÓRBONCNOK vagyok drágám!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Most akkor Ő a „májámi helyszínelőné”? Ez de menő csaj!!! Mondjuk én pillanatok alatt beesem a pult mögé meglepetésemben!!! Most fogok megbolondulni!😂
Szerintem most már én sem szeretnék a munkahelyén találkozni vele!!!! 😂 És ezek után abban reménykedem, hogyha bármikor találkozunk, épp nem aznap dönt úgy, hogy ” hómofiszban” fog dolgozni és valamilyen formában hazaviszi a munkáját a gyönyörű táskájában.😂😂😂
Szerintem azóta is a pult mögött kucorgok és nagyon kell röhögnöm. De már szoknyában!!!!!😂😂😂 Sőt! Miniben!😂