Nahát! A magabiztosság rendkívül fontos dolog. Szerintem nekem is van belőle, így naná, hogy meg is voltam győződve róla, hogy mindenben jó vagyok, illetve mindent meg tudok tanulni! Hát nem!
A gimnáziumban levizsgáztam autóvezetésből, bár se autóm nem volt, a vezetés sem érdekelt, de hát gondoltam, jó lesz az a jogsi valamire. Na meg mindenki kresszre járt, hogy a viharba maradhattam volna ki ebből. Menő akartam lenni. Rettentő profin vezettem…., azt hiszem igazából a RETTENTŐ jellemzi a vezetési stílusom. A legnagyobb baj, hogy képtelen vagyok tájékozódni. A szomszéd faluba se tudom, merre kell elindulni. Mondjuk ez a legkevésbé sem zavart sosem.Sajnos városon belül is képes vagyok eltévedni…, na az már picinkét zavaró.
Na de ilyen apróságokon nem szoktam fennakadni, gondoltam ott a térkép. Mikor megláttam egy térképet, rájöttem, hogy sajnos nem értem. Színes vonalak össze- vissza. BORZASZTÓ! Szerintem nincs olyan ember, aki azt érti. Képtelenség! Átláthatatlan!
Béreltem egy autót egyszer, elcsaltam a nővéremet magammal. Félt. A biciklisek is. Én mondjuk élveztem, de elkeveredtem,nem találtam haza. Úgy rémlik, valakit megkértem, hogy jöjjön értünk. A „segítségem” mondta, hogy xy típusú autóval fog érkezni. KB 20 perc és meg is érkezett az autó. Megtalált. Én szemrebbenés nélkül beszálltam, hogy indulhatunk. Idegen volt a sofőr, az autó meg pláne. Idegen autóba szálltam be.Ugyanis nem ismerem az xy autómárkát. Sőt!!!! SEMELYIK autómárkát nem ismerem fel! Soha többet nem engedtek vezetni
Amikor kicsit rám unnak, vagy rosszul viselkedek, kivisznek a szomszéd faluba az erdőbe, és ott hagynak picit. Nem találok haza bmeg! Ott üldögélek a Feketeerdő szélén Brinkmann professzorral, amíg valaki nem jön értem, hogy hazavigyen!
Így viszont a sofőr pálya szóba se jöhetett pályaválasztáskor. Sofőr nem lehettem, nem volt más választásom: krupié lettem.
Igazi kártyazsonglőr!!!! Úgy pókereztem, mint az álom. Vérprofi voltam. A francia kártya izgalmas! Egyszer feltűnt, hogy mikor azt mondta a játékos: jesszus, egy treff hármas hiányzik a lapomhoz, akkor nekem fogalmam sem volt, melyik a treff. A kárót, a kört, a pikket sem tudtam megjegyezni és párosítani a figurákhoz. Pici szépséghiba, hogy ekkor már évek óta krupié voltam! (igaz elég volt, hogy a figurákat felismertem a szivecskét sem kevertem össze soha a levéllel!!!!ÉVEKIG voltam így krupié!!!! Ezt a kis apróságot leszámítva profi voltam.
Ezek az én lehetetlen küldetéseim. MEGUGORHATATLAN!!!!
Ha őszinte akarok lenni, egy cseppet sem zavar egyik sem. Mindig sikerül eljutnom oda, ahova szeretnék: királylány vagyok, sofőröm van. Az is lehet, hogy időnként most is idegen autókba szállok be, erre nem emlékszem pontosan
Na de így viszont nem merek elindulni autóval semmilyen pókerversenyre.Nagy valószínűséggel soha többé nem találnék haza, megint üldögélhetnék Brinkmannal valahol az erdőben és ölelgethetnénk a fákat, amíg rám talál valaki.