Vannak olyan napok az életemben, amikor az a dolgom, hogy nem csinálok semmit. Ilyenkor rendszerint szépre alszom magam napjában többször, a köztes időkben pedig csinálom a semmit. Meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó vagyok ebben a „semmicsinálásban”, sikerült tökélyre fejlesztenem
Az egyik ilyen alkalommal vittem egy kis izgalmat is a napba, bekapcsoltam a csodatévém. Belefutottam egy műsorba, amiben a felvett, mániákus szokásokról volt szó. Elgondolkodtam, hogy vajon nekem van e ilyen. Általában ezeket idős korban gyűjti be magának az ember, na ettől én gondoltam messze vagyok, tuti hogy fóbiamentes vagyok. Meg is nyugodtam.
Ebben a halál nyugalomban kimentem a konyhába és épp szembenéztem a konyhaszekrénnyel, ahol a tányérok vannak. Mind FEHÉR! Azon egyszerű oknál fogva, hogy NEM tudok színes tányérból enni. Hát láttál már gyönyörű, aranysárga húslevest kék tányérba tálalva? Az bakker ZÖÖÖÖÖLD színű lesz!!!!!!!!!!!!!!! Semmi másból nem lehet enni, csak ami FEHÉR!!!! Mese nincs. Épp ezért gyönyörű fehér tányérjaim vannak, máshol sem eszem színesből, inkább éhesen megyek haza. ( fizetés nélkül ) Mondjuk meg is küzdöttem érte, amíg a tányérokat hazahoztam. A munkahelyre hozattam, gondoltam onnan hazasétálok vele. A fiú persze mondta, hogy nehéz lesz, én nem hittem neki, csak hazahurcibálom valahogy. Jesszus , mekkora hiba volt!!!! 4 perc után már megbántam, hogy elindultam vele, 6 lépésenként kellett megállnom. A 19 részes porcelán készlet biza NEHÉZ!!!!!!!!!!!! Na de este muszáj ennem!!! Ez meg fehér!!!! Viszem! Mondjuk mire hazaértem, az alkarom elzsibbadt, a kaját sem bírtam a számhoz emelni. Éhes maradtam, de a FEHÉR tányér otthon.
Ezt persze ki kellett megint pihennem és utána elindultam vásárolni. Az egyik üzletben épp nadrágot próbált egy fiatalember. Nézegette magát a tükörben, hosszú volt a szára. Én már láttam, hogy a nadrág tökéletes ( ennél már csak akkor lett volna tökéletesebb, ha nálam veszi meg). Láttam, hogy tanácstalan, ezért reflex-szerűen odaugrottam neki segíteni ( aki vásárolt már nálam nadrágot, pontosan tudja, hogy miről beszélek) Leguggoltam és hanyag mozdulattal felhajtottam mindkét szárát a nadrágnak. Na ekkor jött a meglepetés: valamiben elakadt a kezem. Na de az bizony nem egy bokalánc volt, hanem egy NYOMKÖVETŐ!!!! Mindketten zavarba jöttünk!!!!Én lányos zavaromban, mintha mi sem történt volna, odaszóltam neki: szerintem így már nem hosszú! Erre elröhögte magát és azt mondta: épp elég hosszú volt ez neki idáig . Na akkor már én is röhögtem.!!!
Ezután úgy gondoltam, jobb nekem , ha hazasétálok. Nem mentem már sehová, nehogy kiderüljön rólam még valami berögzült szokásom. Hmmmmm! Atya ég! Ezek szerint 100 éves vagyok és fóbiás!!!. Megőrülök.!Iszom is egy nyugtató teát a kedvenc pöttyös bögrémből, aminek a belseje naná, hogy FEHÉR !